Egy vers, amit lehetetlen „lefordítani” képre?

Vannak versek, amelyek első olvasásra szinte kínálják a képi megfogalmazást – konkrét szereplők, világos jelenetek, vizuálisan is értelmezhető motívumok. És vannak azok a költemények, amelyek makacsul ellenállnak minden illusztrátori „megfejtési kísérletnek”. Egy-egy ilyen projekt során újra meg újra felmerül a kérdés:

Van az a pillanat, amikor először veszel a kezedbe egy friss, ropogósan nyomtatott könyvet, benne a saját illusztrációddal. Mindig izgul az ember – vajon olyan lett, mint a képernyőn? Néhány éve még én is a ceruzám és vízfestékem biztonságában ringattam magam, aztán egyszer csak felfedeztem a digitális technikák világát. (Nem mintha a ceruzaillat ne lenne továbbra is nosztalgikus, de azért valljuk be, a Ctrl+Z-nek van egyfajta sajátos varázsa.)

Forma és kompozíció szerepe a mesekönyv-illusztrációban

Gyakran hallani: „Nagyon szép lett a rajz!” És valóban – egy illusztráció akkor működik jól, ha esztétikus, szerethető és hangulatos.

Néha nem mi kezdjük a munkát. De ha kell, befejezzük – méghozzá úgy, hogy abból valóban kiadható, működő és szép kiadvány szülessen.

Sokan keresnek meg minket olyan könyvvel, amibe már valaki belefogott – de valamiért mégsem lett belőle kész anyag. A projekt elakadt. A szerző tanácstalan, mert sok munka van mögötte, de a végeredmény mégsem az, amit elképzelt. És a legnehezebb kérdés ilyenkor: lehet-e innen folytatni? Egyáltalán érdemes?

Amikor egy könyvet vagy kiadványt olvasunk, ritkán gondolunk arra, hogy a szöveg elrendezése mögött komoly szakmai munka áll. A betűk mérete, a sortávolság, a képek elhelyezése, a margók – mind-mind tudatos döntések eredményei. De mit is csinál valójában a tördelő, és miért ennyire fontos a munkája?

Egy kisgyermekeknek szóló könyvet kézbe véve könnyű összekeverni a képeskönyvet a mesekönyvvel. Hiszen mindkettő színes, illusztrált és gyerekeknek készül. De az illusztrátor, a szerző – sőt még a kiadó – szempontjából sem mindegy, melyikről van szó. A mesekönyv illusztrálás más logikát, más eszközöket kíván, mint egy képeskönyv megalkotása. Lássuk világosan, mi a különbség.

Vannak képek, amelyek nem csak megmutatnak valamit – hanem elindítanak bennünk valamit. Egy mozdulatot, egy érzést, egy kérdést. Nem feltétlenül tudjuk elsőre megfogalmazni, hogy mitől, de érezzük: ez a kép több mint látvány. Ez a kép mesél.

Hogyan keltsünk életre egy verset képeken keresztül?

A vers és a kép – két külön nyelv, mégis ugyanazt akarják: elmondani valamit, amit szavakkal vagy ecsetvonásokkal önmagában talán nem lehet.