Van az a pillanat, amikor először veszel a kezedbe egy friss, ropogósan nyomtatott könyvet, benne a saját illusztrációddal. Mindig izgul az ember – vajon olyan lett, mint a képernyőn? Néhány éve még én is a ceruzám és vízfestékem biztonságában ringattam magam, aztán egyszer csak felfedeztem a digitális technikák világát. (Nem mintha a ceruzaillat ne lenne továbbra is nosztalgikus, de azért valljuk be, a Ctrl+Z-nek van egyfajta sajátos varázsa.)

Miért választják egyre többen a digitális illusztrációt?

Talán azért, mert a digitális eszközök egy csomó olyan szabadságot adnak, ami papíron elképzelhetetlen. Hibáztál? Egy kattintás. Egy régi könyvillusztrációnál a radírozás néha jobban látszott, mint a javított vonal… digitálisan viszont a rétegek és maszkok lehetővé teszik, hogy bátran kísérletezz, anélkül hogy tönkretennéd az egész rajzot.
A színpaletta tényleg végtelen, nem kell várni, míg megszárad a kék – egy mozdulat, és máris változtathatsz tónust, textúrát, árnyalatot.
Néha azon kapom magam, hogy teljesen elveszek az ecsetek és effektek rengetegében – de valljuk be, ez a „játékosság” sokszor hozza meg a legizgalmasabb eredményeket.

Egy workflow-kaland

Vegyünk például egy könyvillusztrációt, ami egy szokatlan színvilágú meséhez készül.
Kezdetben mindig moodboardot gyártok, kutatok, gyűjtök: digitális környezetben ez pár perc alatt kész, nem órákig tartó nyomtatott lapozgatás.
A vázlatolás tableten szinte már játék: sokszor direkt „elrontok” valamit, hogy lássam, hogyan viselkedik az arány vagy a kompozíció, ha teljesen kibillen – ilyenkor jön a felismerés, ami továbbgördíti a folyamatot.
A kompozíció véglegesítése közben trükközök a rétegekkel, mintha egy puzzle-t raknék össze. Egy figura odébb csúszik, egy háttérréteg halványul – a lehetőségek tényleg végtelenek.

Színezésnél mindig szem előtt tartom a nyomdai végeredményt.
Igen, a CMYK mumus, tudom – de megtanultam, hogy ha már az elején ebben a színmódban gondolkodom, sokkal kevesebb csalódás ér, amikor a monitor után a papíron is meglátom a kész képet.
Persze néha elfelejtek időben váltani, ilyenkor a zöld türkizből khaki lesz, de hát így tanul az ember.
A végeredményt mindig nagy felbontásban, 300 dpi-vel, CMYK-ban mentem el, hogy a nyomdász ne kopogtasson vissza egy „ez így pixelhalmaz” üzenettel.

Skálázhatóság és nyomdabarát formátumok – egy kis (nem) titok

A digitális illusztráció másik óriási előnye, hogy a vektoros grafikák bármilyen méretben tűélesek maradnak.
Egyszer egy névjegykártyához készült apró figurából plakát lett – ha papíron csinálom, újra kellett volna rajzolni. Itt? Pár kattintás, és máris óriásban, hibátlanul jelent meg minden vonal.
Nem csoda, hogy a nyomdák is jobban szeretik a vektoros állományokat.

Személyes tapasztalat, workflow-hibák

Volt már olyan, hogy a legvégén vettem észre: a főszereplő szeme az egész könyvben picit odébb csúszott, mint kellett volna.
Ha ezt akvarellen követem el, mehetek vissza a startmezőre.
Digitálisan viszont egyszerűen „fogtam” a szemet, és áthúztam a helyére – öt másodperc, nem dráma.
Ez persze nem azt jelenti, hogy digitálisan nem lehet hibázni – de a javítás, finomhangolás, sőt a teljes újragondolás is sokkal kevésbé fájdalmas.

Színhűség, avagy: hogyan lesz a képernyőből könyvlap?

Itt jön az, amit minden digitális illusztrátor előbb-utóbb megtapasztal:
a képernyő világító RGB-színei nem ugyanazok, mint a papíron a CMYK.
A monitor csillog, a papír elnyel – ezt mindig fejben kell tartani.
Szóval, sosem bízom a véletlenre: próbanyomat, kis tesztkép, és csak utána mehet az egész anyag a nyomdába.
Ha kell, a Photoshopban még finomítok a görbéken (Curves), hogy a tónusok átjöjjenek, és ne laposodjon el az egész.

Tipp: Mindig készíts próbanyomatot, mielőtt elküldöd a teljes anyagot a nyomdába. Egy apró színeltérés a könyvlapon már nem javítható, a monitoron viszont igen!

Mit tanulhatsz ebből?

A digitális illusztráció nem varázspálca, de egyértelműen több lehetőséget, több rugalmasságot ad – és a kreativitásnak tényleg csak a fantázia szab határt.
Nincs két egyforma workflow, de egyvalami biztos: a digitális eszközök miatt bátrabban kísérletezhetünk, kevésbé kell félnünk a hibáktól, és gyorsabban tudunk igazán látványos eredményeket elérni.
Ami pedig a legjobb: az egész folyamat – az első vázlattól a kész nyomatig – nem küzdelemmel, hanem örömmel és játékossággal telik meg.

Végszó – és egy kis plusz

A Galantusz-műhelyben abban hiszünk, hogy a jó illusztráció nem csak dísz – hanem történet, hangulat, egy teljes világ, amitől egy könyv vagy magazin élni kezd.
Ha kíváncsi vagy, hogyan dolgozunk, vagy szeretnéd, hogy a te történetedet is színesebbé varázsoljuk, nézz be hozzánk – és persze, ha szövegre, marketingre, vagy csak egy ötletrohamra van szükséged, ott is segítünk:

Nálunk nem csak képeket látsz – hanem azt is, hogy miért működnek. Ez az Illusztrációk Világa szemlélet.